Okos kislány :)

Sokszor olvastam és hallottam, hogy ezek a kis bichonok nagyon tanulékonyak. De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire. Még nincs 3 hónapos Lizike, mégis annyi mindent tud már. Mióta kimehetünk, azóta felgyorsult a fejlődése. Első nap már pisilt odakint. Most 5 napja, hogy kimehet, és ma már pisi, kaki kint volt. Sőt, ami számomra nagyon meglepő, már jelzi, ha ki szeretne menni. És mindig ugyanoda végzi a dolgát. Pedig ezekre abszolút nem tanítottam. Se, hogy kint wc-zzen, se azt, hogy ne össze-vissza, hanem egy helyre. Még egy dolog van, amiről most próbálom leszoktatni, az a macskakaki evés. Célirányosan megy és felkutatja a kertben. És sajnos elég sok kóbor macska jár erre. Ez az egyetlen bosszúság, ami most beárnyékolja a kintlétünket. Bízom benne, hogy le fog róla szokni. Első pár nap mindent megkóstolt, ma már csak ez érdekli.
A másik az evés. Annyira szépen beállt. Pár napja alakítottunk a napirenden, mert Vaninak elkezdődött az ovi, meg a délutáni étkezés kezdett feleslegessé válni, így mostmár csak 3x eszik naponta. És egy napi adagja úgy 90-100g. És nem panaszkodhatok ebben sem. Mert nem válogatós. A Trainer Fitness nyulas tápot eszi, mást nem kap. Főzni nem főzök, konzervet nem kap. Jutalomfalat szintén a táp, és néha kap fogtisztító rágókát. Azt nagyon szereti ropogtatni. A mi kajánkból sose kunyerál, ha főzök, az illatokkal nem foglalkozik. Ma sült csirkét csináltam, azt hittem na majd annak az illata biztos a konyhába csalogatja, de nem érdekelte. Mondjuk én első perctől kezdve így csináltam, határozott voltam mindenben.
Éjszakák is nagyon nyugisak. Este ha álmos (mióta kint vagyunk már 9-kor az) megy a helyére aludni. Reggel 7-kor kelünk Vanival, ő akkor nagyokat ásítozik és nagy nehezen felkel. Mindenhova jön utánam, de ha magamra csukom az ajtót, nem hisztizik, ül türelmesen és várja, hogy kijöjjek.
Amikor itthon hagyjuk, akkor se csinál rosszat. Jó kislány. Alszik, játszik. Ha hazaérünk csóválja a farkát, örül, de nem ugrál, megvárja, hogy odahívjuk magunkhoz.
Ha valaki jön jelzi, de már nem ugat feleslegesen.
"Parancs" szavakat is nagyon gyorsan megtanulta. A gyere, ül, marad, fekszik már mind megy. Evéskor is csak akkor kezd el enni, ha arra én engedélyt adok. Ha kimegyünk, annak is szertartása van. Leültetem az ajtó elé: ül, marad, majd kimegyek és kihívom. Csak akkor jöhet ki, ha mindent jól csinál.
Ezek a kis apró dolgok fontosak, hogy tudja ki a főnök.

Összességében egy nagyon jó természetű, okos, szép, imádnivaló kiskutyát választottunk. Nagyon szeretjük! Igazi családtag!

Búcsúzóul egy kép: